.. hogy több, mint 5 hét után, ma végre kapok egy cserelaptopot!
Az is nonszensz mondjuk, hogy ennyi idő alatt nem voltak képesek megcsinálni, pedig működésileg nem volt vele gáz, egyszercsak pixelhibás lett. Aminek viszonylag egyszerű a javítása: cserélni kell!
Miattam van az egész, spórolni akartam, és ezért egy ismerős ismerősén keresztül vettem, így az ügyintézést nem tudom közvetlenül én intézni. De sebaj, mostmár egyszer csak visszakapom, és bízom benne, hogy több gond nem lesz vele. Nagyon hozzámnőtt az a kis masina, és persze MM mindig szívesen odaadja az övét, de az mégsem olyan.
Szeretnék már bevackolni az ágyunkba a kis gépemmel és maileket írni, blogot vezetni, és chatelni a barátnőimmel, míg ő vígan Transformerezik.
Bár hozzá kell tennem, nem a géphiány volt az, ami eddig megakadályozott ezekben a tevékenységekben. Egész egyszerűen egy perc szabadidőnk nincsen azóta, hogy hazajött a Tengerentúlról. Az első egy hónap úgy eltelt, hogy szinte észre sem vettük. Egyszercsak arra eszméltünk, június 28. reggel 8 óra van és jön a költöztető autó.
Közben annyi minden történt, hogy csak felsorolás szinten említem, aztán alkalmasint bővebben is kitérek rá.
Szóval:
- hazatérésének örömére, fergeteges meglepetésbuli szervezése, az összes járulékos teendővel
- majd dolgos hétköznapok, mikor egyszercsak közölte a volt főnököm, hogy köszönik szépen, de nem tudják tovább fenntartani a munkakörömet, egyszerűen nincs rá pénz.. "Remek!" - gondoltam, bár lehetett rá számítani, így annyira mégsem ért váratlanul. Csak a sokkhatás. Aminek végül hatalmas megkönnyebbülés lett a vége, mert már amúgy is nagyon szerettem volna váltani;
- ezek után, mivel így alakult munkakeresés;
- és a szerencsének, meg az ismerősöknek hála munkatalálás;
- közben az összeköltözés előkészítése (ezt már a kint tartózkodása alatt megbeszéltük, hogy ha hazajön meglépjük; és milyen jól tettük! ;) ), pakolás, az albi megmutogatása a leendő lakóknak, takarítás;
- az második hétvégén Révülöpre és Szombathelyre mentünk a haverokhoz;
- a kövi hétvégén pedig megvolt a nagy családbemutatás részemről;
- azt követő hétvégén pedig részéről;
- közben kínlódtam a makróvizsgával, de végül másodjára meglett;
- majd elkezdtem betanulni az új munkahelyemen;
- természetesen az elköltözésünk apropójából tartottunk egy fergeteges házibulit az albiban, aminek igen jó visszhangja lett, de sem a megszervezés, sem a romeltakarítás nem ment könnyedén..;
-és pikk-pakk elérkezett a költözködés napja (és akkor most a hétköznapi, találkozunk a barátainkkal, ide megyünk, odamegyünk programokat nem is említettem!)
Megint eltelt 3 hét, és azóta egy fél hétvégét, nevezetesen a múlt vasárnapot töltöttük otthon. De nem volt ám herevere, pakoltunk egész nap! Na jó, kétszer megálltunk egy kis huncutkodásra, de hát azt kár is lett volna kihagyni! ;)
Most megint egy jó kis zsúfolt hét elé nézünk, és hétvégén ugyancsak nem leszünk itthon. De nem kell sajnálni minket, a Balcsira megyünk, az Átúszásra. Én úszom, ő pedig az egyik barátjával rendezőként fogja süttetni a hasát egész nap egy vitorláson.
Dejólesz! :D
