Azt hiszem újabb szintet lépett a kapcsolatunk.
Először szex, majd "járás" több tízezer km távolságból.
Aztán összeköltözés, közös élet, közös ágy és közös tervek.
És most megtörtént az, amire a szkeptikusok azt is mondhatják, hogy a kapcsolat hanyatlásának kezdete. De gyanítom nem így van! :)
Vasárnap este, fürdés után mentem be a hálóba, mikor is furcsa szag csapta meg az orrom. Még bele is szimatoltam a levegőbe (köztudottan nem túl jó a szaglásom), mire az addig hason fekvő, arcát a párnába fúró MM megszólalt: "Salamon volt!"
(Salamon a háziállatunk, egy hengeralakú panda, írtó édes, és sokatlátott. Ő volt a támaszom míg MM Kaliforniában volt!)
Annyira elkezdtünk röhögni, hogy még a könnyeink is kicsordultak. Aztán egy ponton már nem bírtam, és a nevetés röhögőgörcsbe fulladt, akkor aztán nem volt menekvés. Hosszú perceken át röhögtünk, törölgettük a könnyeinket és közben próbáltunk levegőhöz jutni. Rettentő vicces este volt. Miután nagy nehezen lenyugodtunk, szorosan összebújva, fel-felkuncogva elaludtunk.
Imádok mellette ébredni! <3
