A babaprojektnek!!!!
Nem ma, nem holnap, és nem is 3 hónap múlva. De ki tudja, még az is lehet! Nincsenek kikötések, hogy: "Majd ha új lakásba költözünk!; Majd ha megcsináltam a sulit!"
Én hoztam fel a témát, nyílván..a pasik nem szoktak azon aggódni, hogy hová tart a kapcsolat, vagy hogy lecsúsznak a gyerekvállalásról, a hangosan ketyegő biológiai órájuk miatt.
És én sem ettől félek, csak...Már nagyon régóta fontos nekem ez a dolog, szívem szerint már 18 évesen szültem volna. Persze a mai fejemmel örülök, hogy annak idején az akkori barátom még nálam is gyerekebb volt, és esze ágában sem volt szorosabb köteléket vonni körénk.
De az érzés, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni, nem múlt el.
És tegnap befészkelte magát egy gondolat a fejembe. Válaszút előtt állok.
Turizmus - vendéglátást tanulok, sokáig tartott mire rájöttem, ezt szeretném csinálni. Ez a szakma, bár még elég megfoghatatlannak tűnik, passzol a személyiségemhez. Szeretnék már a főiskola alatt elhelyezkedni a szakmában, ezért érdeklődtem gyakornoki helyekről. Amikkel egy baj van, hogy alig, vagy egyáltalán nem fizetnek.
És itt jött a kérdés. Érdemes e, akarok e, most vmi hely után koslatni, ahol érdekes, kihívásokkal teli munka vár rám, de a MM-nak kell eltartania, és ahol évekbe telik egy jó pozíció elérése?
Vagy húzzam ki 1-2 évig a mostani helyemen, ahol már 2 hét után érzem, hogy ez nekem kevés? De biztos állás, viszonylag jó fizetés, egyéb jutattások, és kényelem...
És csak pörögtek a fogaskerekek, csak pörögtek, és bár féltem ettől a beszélgetéstől, mégsem tudtam magamban tartani. Nem akartam, hogy lerohanásnak érezze, nem akarom, hogy azt higgye most kell eldöntenie az életét, hogy úgy érezze meg akarom fogni.
Csak azt szerettem volna tudni, hogy mire számíthatok, hogy vajon ugyanarra vágyunk e?
Rettenetesen zavarban voltam. De végül tök jót beszélgettünk, és annyira de annyira édes volt. Azt mondta, ő eddig még nem gondolkodott ezen, vkivel együtt legalábbis nem. Neki csak annyi volt a kikötése még régebben (maga felé), hogy akkor jöhet a gyerek, ha megvan az egzisztenciális háttér. Ami, bár most akar saját lakást venni, tulajdonképpen most is megvan. És azt is mondta, hogy úgy érzi évek óta ismer, és nagyon boldog velem. Kérdezte, hogy szeretek mindent ennyire előre megtervezni? Mondtam, hogy nem, de ez a dolog nagyon régóta fontos nekem. Azt mondta ő örül ennek. És azt is, hogy ha most becsúszna a baby ő nagyon boldog lenne.
Annyiban maradtunk, hogy egy darabig még továbbra is "vigyázunk". De fiatal anyuka leszek! :)
Olyan boldog vagyok! Néha el sem hiszem, hogy ez a sok jó mind velem történik. Aztán lehiggadok, és erősítem magamban az érzést, hogy én ezt a boldogságot megérdemlem. És nem mellesleg azzal a céllal is kaptam, hogy megtanuljam értékelni magamat és a másik embert. Egy olyan embert, aki ennyi szeretet képes adni. Eddig én voltam magamnak a legfontosabb. Most úgy érzem ő az, akiért bármit megtennék! Néha félek is, hogy elveszítem, de mindig elhessegetem a rossz érzéseimet, hiszen a negatív gondolatoknak bénító erejük van.
Én pedig most szárnyalok!
