Mostanában volt egy kedvenc blogom, a Zaláné. De elfüstölt, úgyhogy átpártoltam Dezsőhöz. Nemrég kezdte, de jól indult.
Én tulajdonképpen nem vágyom arra, hogy ezt bárki is elolvassa. De néha jó kiírni magunkból az érzéseket, főleg mikor úgy érzi az ember, hogy szétveszítik a testét. Persze sportolni jobb lenne, de miíg azon a hülye lakótelepen lakunk, nem tudok futni, se munka után beugrani edzeni, hiszen a kiskutyánkhoz sietek haza. Na de majd az új házban! Hazafelé útba fog esni a Récsei, Lilike pedig szépen a kertben lesz. És csak este lesz majd séta.
Csuhajja, de várom már!
