júl
31

Tegnap addig dúltam-fúltam magamban, míg végül nem jutott időm írni. De jobb is, mert így puffogás helyet levonhatom az erkölcsi tanulságot! ;)

Tegnap reggel végre meglett a bőr és nemibeteg gondozó eredménye. Clamídiám van.. Faszaaaa! MM nagyon jó fej volt, valószínű neki is van, azt mondta túl leszünk ezen is. És igaza van! Sajnos bámikor összeszedhettem (gyanítom, hogy én hoztam be a szerelmi fészkünkbe.. :( ), panaszt nem okozott, néma kórnak is hívják, annyira nem okoz tüneteket. S ha mégis, akkor sem egyedieket. Szóval nagyon nehéz kiszúrni, viszont hosszútávon ha nem kezelik (antibiotikummal), meddőséget okoz férfiaknál, nőknél egyaránt.

És a névnapom is tegnap volt, de ezt láthatólag mindenki jól elfelejtette. A családom legalábbis testületileg. Na jó, a kisebbik nővérem este fél 10kor felhívott. Ohhh..

DE addigra már tiszta ideg voltam. MM-val ugyanis megbeszéltük, hogy ő is találkozik délután egy barátjával meg én is, de 8-kor talizunk a Deákon és együtt megyünk haza.

Én ott is voltam, természetesen késett, nem erőssége a pontosság..

De volt nálam egy jó könyv, nem okozott gondot az a pár perc várakozás.

2 perccel 8 előtt hívott fel, hogy még a haverjánál van, nincs e kedvemem nekem is felugrani. Hát mit ne mondjak, kurvára nem volt, és a vörös köd is kezdte elönteni az agyamat. (Később, mikor már lehiggadtam, csak ráztam a fejem, és jól kiröhögtem magam emiatt a hiszti miatt, de akkor nem bírtam gondolkodni.)

Próbáltam higgadt maradni, de éreztem, hogy megváltozik a hangom.. Mondtam, hogy maradjon, én hazamegyek, erre mondta, hogy akkor ő is jön. DE én erősködtem, hogy maradjon, végül maradt, én pedig duzzogva hazahúztam.

Jó későn ért haza, már éppen lefeküdni készültem mikor hívott, hogy engedjem be. Na!,-gondoltam magamban, biztos jól berúgott és még nekem kell beengedni is. Ehelyett mikor kinyitottam az ajtót, ott állt, egy gyönyörű lila orchideával a kezében.

Nagyon nagyon örültem neki, és rettenetesen elszégyeltem magam, amiért egyáltalán feltételeztem, hogy elfelejti a névnapom. Hisz ő annyira nem ilyen!

Áldottam az eszem, hogy csak magamban hisztiztem, kár lett volna emiatt komolyan összeveszni, főleg, hogy csak az én fejemben volt probléma.

Másnap vagy harmadnap szóba is került vhogy, és megköszönte, hogy én ennyi sok teret hagyok neki. Büszke voltam magamra, és ez a visszajelzés csak még jobban megerősített, hogy MM az az ember, akire vágytam.

A bejegyzés trackback címe:

https://lifeofbubbles.blog.hu/api/trackback/id/tr71279412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása